Zongorázni pofonegyszerű

A megfelelő billentyűt le kell nyomni a megfelelő pillanatban…

Vegyük úgy, hogy étteremtulajdonos vagy, és régóta fontolgatod, hogy a forgalmat a sarokban porosodó zongora életre keltésével fogod növelni.

És beindítod a zongora-projektet!

Beszerzed az „Így zongorázz hatásosan”, a „23 végzetes hiba, amit a zongoristák elkövetnek” (amihez ajándékba kapod az „Így hatszorozd meg a közönséged számát vírus-zongorázással” ) valamint az „Internetzongora” c. könyveket, hírleveleket, dobozokat, DVD-ket, CD-ket… és nekilátsz a zongorázásnak.

Kicsit nehéz, kicsit darabos – fejben megvan, csak nem áll még rá a kezed…
Amikor kezded azt gondolni, hogy benned van a hiba, hopp, megérkezik csak 24 órahosszáig elérhetően, a „Végső titok, amit eddig csak az amerikai zogoristák tudtak, de most számodra is elérhetővé válik…” , kizárólag neked, kivételesen olcsón, 85,4 % kedvezménnyel… és megveszed.

És abból végre megtudod, hogy ha a megfelelő billentyűt a megfelelő pillanatban nyomod le, akkor Voila! – zongorázol!

Amikor ráébrednél, hogy ez nem is olyan egyszerű, újabb leveled érkezik, amiben találsz egy „13 pofonegyzerű zongoradarab, amivel akár világhíressé is válhatsz…” című kottagyűjteményt (a további 35 pénztárcanyitogató dallamparádéért persze szolíd/kedvezményes, csak most csak neked árat kell fizetned…)

Már kezded úgy érezni, hogy benned van a hiba, már hagynád a fenébe a dolgot, de már megfertőződtél, mert naponta olvasod, hallod, hogy hány és hány hozzád hasonló vállalkozó keresett már milliókat (tízmilliókat, százmill…) éttermi zongorázással.

Persze…

Ennél az is hatásosabb lenne, ha rávennéd a pincéreidet, hogy minden vendégnek nézzenek a szemébe és mosolyogjanak, de ugye abban mi lenne a döbbenetes?
Vagy miért nem veszel fel egy zongoristát?