Vegyünk a kezünkbe pár halott magazint, de legalább azokat az újságokat, miket feszt bedobálnak hozzánk, s amikről azt mondjuk, hogy nem szeretjük őket, pedig a mi cégünk hirdetése is benne szokott lenni.
Ez egy hétvégi termés. Nem voltam rest, megszámoltam, 17 470 információt zúdítottak rám. De hát én ennyit nem tudok megjegyezni! Ennyiből még választani sem tudok! A nagy tülekedésben kidobták rám a pénzt… Mert hiába a sok csábító akció, én otthon maradtam. Mert épp nem készültem bevásárolni.
Ezek a hirdetésekkel teli újságok akkor működnek, ha a postás épp akkor tömködi bele a levélszekrénybe őket, amikor a lakó szatyorral a kezében, pénztárcával a zsebében éppen indul vásárolni.
Na de ez az egybeesés olyan ritka, mint a fehér holló. Ugorjunk is. Csak azért hoztam szóba, mert a többség már csak ebben a formájában találkozik nyomtatott sajtóval. Pedig milyen minőségi termékek is vannak!
Legszivesebben a Glamour magazinról beszélnék, de nem tudok halotti tort ülni, mert a kuponos példányai rendre 200 000 feletti példányszámban mennek el… És minden darabjáért fizetnek is.
Drága internetes váteszek! Egy partra vetett halként vergődő médium egy pár nap alatt megmozgat vagy félmillió embert, és együtt ünnepelnek a plázákban.
Na egy ilyet hozzon össze valamelyik internet guru, a mindenit!
A sajtó halott! Az én kicsiny vidéki postaládámba azért hetente két kilót bedobnak az ilyenekből, mint ezek a fentiek, ni!
Nyilván nem az ilyen ingyenes hirdetési újságok fölött szokták kongatni a vészharangot, sőt, magára valamit is adó, értelmesebb állampolgár ezeket kifejezetten megveti. Aztán, miután jól megvetette, rendesen átböngészi, és ha vállakozó, akkor hajlamos rá, hogy hirdetéseket is tegyen bele.
Egyébiránt, ez a hirdetési gyakorlat a legeslegabbahagyhatatlanabb.
A vészharang, a halál jeges lehelete, az elmúlás a politikai napilapokat érintette meg. Persze kicsit megritkította a heti/havi magazinokat is, de ott azért nem lett olyan vésztjóslóan lavinaszerű a helyzet. A napilapokat lenyomta az internet a gyorsaságával. Egy mai médiafogyasztó számára nem fér bele, hogy megvárja, amíg a papír átzakatol a nyomdagépeken, postásautó, postaláda vagy hírlapárus, aztán még ki se lehet nyitni rendesen a metrón ülve. Nem úgy a telefonon érkező hírek, amik az esemény megtörténtét követően max. 20 perc múlva ott virítanak a mi kis képernyőnkön! Még sikoltoznak az emberek Thaiföldön a cunamiban sodródva, mi meg már nézzük is a Starbucksban, hogy huwazze, ez de durva! Szóval a nyomtatott sajtó lúzermód lassú, annál már a TV is gyorsabb. De hát ki néz ma már tévét, nem igaz? Mondjuk, nem.
Bár nem ennek a posztnak a témája, de kapaszkodj meg kicsinység, mert a TV még mindig a leghatékonyabb és a legolcsóbb(!) médium. És úgy néz ki, ez jó sokáig még így is marad.
Erről az internetes nagyágyú marketingesektől még soha nem hallottál. Szerintem gőzük sincs erről a „TV dologról”. Két dolgot mondok én is, dióhéjban: tematika és nyelvi környezet. Nálunk egyszerűen nem beszélnek olyan arányban idegen nyelvet, hogy mindegy legyen a nyelvi környezet. Youtube ebből a szempontból kuka. Szintén nem nagyon kerül szóba, de hát mi ugye marketing szemlélettel közelítünk a dolgokhoz, a következetes és tradícionális tematika. Olyan ez, mint a televíziókban a műsorsávok. Vagy a tematikus műsorok. Fishing and hounting. Szerinted nézi olyan, akit nem pont ez érdekel? OK, ezt még mondjuk az interneten is lehet. Viszont ezek az analóg/lineáris médiumok sokkal „tisztábbak”. Sokkal, de sokkal olvasó- és nézőbarátabbak. Jobb a szemnek. Jobb az agynak. Még a kertévék is, a maguk 50 percenként sugárzott reklámblokkjaikkal. Az analóg/lineáris médiumokhoz képest az internet nagyon fárasztó. Nem ad igazi lehetőséget az elmélyülésre. Ráadásul, mivel boldog, boldogtalan publikálhat rajta, már az is energia, hogy a médiafogyasztó (olvasó, néző, hallgató) megtalálja a maga számára releváns tartalmat, amit hitelesnek is gondol.
Ráadásul, mivel az internet még mindig tele van „ingyenes” tartalmakkal, oly mértékben elburjánoztak a reklámok, hogy ember legyen a talpán, aki valóban elmélyülten szeretne informálódni.
A fenti képet egy random újságárusnál kattintottam. Ez a kollekció kb az egy ötöde a kínálatnak.
Az újságos üzemeltetője franchise rendszerben üzemelteti a boltot és elégedett vele. Passzé.
Lamentáljunk kicsit azon, hogy az internet korában egyáltalán hogy a fenébe nem hagyják már abba, ezt az újságosdit! Nos, a válasz rácáfol mindenre, amit a marketingről – főleg az internetes marketingről hallasz…
Mára egészen biztosan mondhatjuk, hogy az újságokat, magazinokat mániákusok írják és mániákusok olvassák. Amely lapok fennmaradtak, azokat a szakújságírók legjobbjai írják, és emiatt ragaszkodnak hozzájuk az olvasóik is. De miért?
MIÉRT?
Miért, amikor minden – még ezek a lapok is – megtalálható az interneten?
Hát… A nyomtatott sajtó olvasói igényesebbek. Szeretik megadni a módját az informálódásnak. Szeretnek gondolkodni egy cikken, vagy két cikk között. Szeretnek alaposabban megismerni dolgokat. Értékelik, mennyivel több energiát beleraknak egy újságba, mint bármelyik internetes cikkbe. Szeretik benne azt, amitől olyan lehangolóan avittasnak tartják némelyek. Szerkesztőség, előkészítés, tördelés, nyomda, posta, újságárus vagy levélszekrény, olvasó – aki pénzt fizet mindezért.
Az emberek úgy érzik, hogy ami egy újságban kinyomtatásra kerül, amögött nagyobb újságírói felelősség van. Mert a betű a papíron ott marad. Interneten meg pikk-pakk lehet variálni.
Na ez a presztizsérték az, ami miatt évente cirka 40 MRD forintot költenek sajtóban megjelenő hirdetésekre. Meg a lézerpontossággal körülvágott célcsoport.
Egy nyomtatott újságban elhelyezett jó minőségű hirdetés sokkal hatákonyabb a célcsoporton belül, mint az interneten. (Magasabb is az egy főre eső költségük, mint az adott lap internetes mutációjáé.) Persze, ehhez megfelelő minőségű hirdetés is kell, aminek nem nagyon van hagyománya minálunk.
Mutatok egy példát:
Az egyik egy magyar, a másik egy angol reklám. Mind a kettő kb 13×13 cm-es méretű.
Az angol cég honlapját is érdemes megnézni, csak hogy lássuk, mi a trendi, radiátor témában…
De mi az a két bűvös szám?
Kérlek szépen, kedves kitartó olvasóm, azok a hirdetésekben elrejtett információegységek számát jelentik. Valami oknál fogva a hazai hirdetők 98 %-a szereti túlinformálással elcseszni a reklámját.
Én ezt három dolognak tudom be:
- Nem tudják, hogy a reklámjukkal mit akarnak elérni
- Nem tudják, hogy a vevőik „mire gerjednek”
- Nem tudják, hogy kell sajtóreklámot csinálni
A fenti képen a Bisque egyértelműen azt üzeni, hogy igényes, dekoratív radiátokokkal foglalkozunk, gyere el hozzánk, és nézd meg őket!
A magyar hirdetés azt mondja: iszonyat sok dolgot akarunk eladni neked.
A sajtóhirdetés készítése egy önálló téma, majd arról is lesz, vagy van valahol itt egy önálló poszt.
Összegezve
Ha szeretnél válogatott, igényes, jellemzően fizetőképes vásárlókat és van olyan magazin, amibe a te kínálatod beleillik, erősen fontold meg, hogy a te céged, a te portékád benne legyen! Óriási presztizst jelent sajtóban megjelenni.
Az internetes világban ezt úgy mondanák: nagyon hatékony lead-generáló hatásuk van!
